Vasárnapi vers


vasarnapi-vers

 

Metszőn hideg napsütötte
csendes Vasárnap délelőtt
Képzeletemben aranyló
pávatoll született a vásznon
S ujjbegyem kétszer vérzett
mélykék hímzőfonal mentén
Tornyosul valóságot színlővel
lecsupaszolt maró gondolat
S mindenséggel karöltve
mosolyogva játszunk Istent
lelkünk varázslatos csendjén

Aurora


aurora

Aurora

Olyan esendőn, halkan, sejtetően
Alig-alig érzékelhetően,
Lustán neszezve ébreszt a hajnal…

Álom-könnycsepp vagy selymesen
simogató harmat mosdatja arcomat?

Emlékek


Ott bent, az elárvult barlang
vízcseppek koptatta csendjében:

Emlékeimet térdeimre buktatva
majd tenyerem árkos vonalán
kőbölcsőben elnézően ringatva

Lassanként színekbe olvadnak
s kavicsból kristállyá változva
izzanak a félszeg – alig mosolyban

 

 

emlekek

Folton -varázs


Szomorúság ütött tanyát
gúnyba görbült a Hold szája
Csillagképek szemlesütve
bújkálnak felhők fogságában
Vacogó magamat karolva
merengőn csalom a hajnalt
Torz mosollyal megkergetem
fogadom a folton-folt nappalt

folton

Augusztusi csillagok


Biztos van ésszerű és tudományos magyarázata annak, hogy Augusztusban az éjszakai égbolt látványa egészen más, hihetetlen közelségbe kerülnek a csillagok.S ha felhő nem zavarja a látványt… –  a csillagok  elménket , érzékeinket becsapva, szinte ránk szakadnak. Jóllehet, e hónap végére én kicsit bánatos leszek: búcsuzom a nyártól.

De az augusztusi csillagok megvígasztalnak.

 

 

Augusztusi csillagok

Csillagok fényes tánca
szerelmünk örök
időtlen körforgása
Itt vagy akkor is
mikor reményt vesztve
megtörten keseredve
Menekülnék messzire
mert ne lásd ne tudd
fájó gyötrődésemet
S Te köveken megtört
csendes patakként
hűen követed léptemet
Hozod a mélybe zuhanó
semmit nem tudó
sötétbe lebukó álmot
Adod a mindent megváltó
fejfaként fölöttem álló
örök bizonyosságot
Amit csak ketten tudunk
hogy gyöngyként lepergő
tengert tápláló könnyektől
Kettőnk szerelmétől
ragyognak oly fénylőn
az augusztusi csillagok

08.27. 2015.

K.B.

 

%d blogger ezt kedveli: