Mezítlábas


Ha a szíved nehéz
mint büszke zöld fű
kő súlya alatt
porig lapítva,

Vagy azt hiszed
mezíttelen talpad
több vágást már
nem visel el,

S reszelős rekedt
hangod kiáltja
magányod minden
kinzó percét,

Fogadd el a könnyek
gyógyítón tiszta
lelki üdvét a
változó holnapért.

 

talp

Reklámok

Milyen országban élünk ? – Mi, magyarok


Nem tudom, mi erősebb bennem : a lehajtott fejű szomorúság vagy az undor. Mert mindkettő itt éledezik belül. S a szégyen, mások miatt.
Európa hangos. Szégyentelenül hangos a Magyar emberek, testvérek, szomszédok kommentjeitől.
Hova jutottunk az elmúlt 8-10 év alatt és miért ? – s kitől, kiktől e feneketlen, bűzös, gőgős , istentelen gyűlőlet?
Ilyenek lennénk, ezek MI vagyunk?

Nem, nem ilyenek voltunk. Ilyenek lettünk . Elszabadultak az indulatok. Félek, hogy visszafordíthatatlanul.

Te, aki kurva anyázol; s Te, aki lehazaárulózol mindenkit , mert nincs veled egy véleményen; s Te, aki elvégzett munka nélkül körbeszámlázod fél Magyarországot; s Te, aki némi haszon reményében még Apádat-Anyádat is megtagadod; s Te, aki kereszténynek mondod magadat, de közben gyűlöletre, kirekesztésre buzdítasz… – na MOST ÁLLJATOK MEG, amíg nem késő.

Nem látod, nem érzed? Egy ország szétesőben. Morálisan, erkölcsileg, emberségben.

Ezt az országot nem a politikusok, pártok fogják meggyógyítani.
Nekünk, magyar embereknek kell akarni a változást.
Szegények és kiszolgáltatottak lettünk a kapzsi korrupció miatt. Elnézed, s virtusból tán még csalafintán mosolyogsz is.
Csúsztatod a rezsiszámláidat, mert a gyereknek hónap végén is enni kell.
Nem tudsz eléggé törődni a családoddal, mert napi 14 órát is robotolsz.
Nincs ellenértéke a munkádnak, ezért csak rabszolga vagy.
Elhiszed, hogy itt csak a fél ország magyar, a többi meg menjen ahova akar.

Jól van ez így?
Nem lehetne nyugodtabban, egymást tisztelve és segítve, félelem nélkül élni?
Emberként.

Elcsalt idő


Lélektársamnak

Velem született, sötét űrből
hoztam e múltbéli álmot.
Cipeltem játszó gyerekként
évekig kutattam elárvulként
lélegezni is alig tudtam
szemeid kísértő hiányában.
Szerepeket adtam-kaptam:
édes gyermekként mostoha
hű hitvesként naív ostoba
szeretőként égető vágyban.
Nem hazudtam vagy csaltam,
de könnyeimet falnak mutatva
gyötrő kétségeimet inkább
kihívó jókedvvé facsartam.
Tiszta forrásként megfogant
magzatok méhem csiklandása,
hűséges véreteknek örökre
elrendelt Édesanyasága.
Elcsaltam magamnak az időt
szívemben a Jel örök ifjúsága,
valahol elhagyott kedves arcod,
álomként mint a csillagok fénye
lassanként halványulhasson el.

 

Várakozás

Vihar hátán


A Nap égőn izzó köntöse
reccsenőn korhadt faág
földig hajlásával
helyet adva tűnik,

Szél hátán madár dala
menekülő jajongásban
levegőért sikongva
hirtelen megbújik,

A föld táncoló homokja
sötét takaró porként
virágok koronáján
szürkévé telepszik,

Kopogó nemtelen jege
síkosra verve hátam
felemelt kezek helyett
sáros könnyet maszatol,

Istenem szakállát húzva
nem adja most tenyerét
csak vérem patakjában
megértően rámkacsint.

haragszik a jóisten.jpg

Örömmel élni


Ha erős fájdalom van a lelkünkben, a félelem is befészkeli magát.
Nem akarjuk újra átélni a szenvedést, a fájdalmat, keserűséget.
Átmenetileg megszünhet a remény , a vágy , a képzelet.
Az életünk természetes velejárója ez, ezt nem lehet kivédeni.
Nem egyformán dolgozzuk fel a fájdalmas életeseményeket, s elengedése a rossz, vagy szomorú történéseknek sem olyan egyszerű mindenki számára.

Előre soha nem lehet azt tudni: mi vagy ki szűntetheti meg ezt a tetszhalott állapotot.
Lehet ez egy kép, egy hang, egy dallam, egy arc – de , legfőképp a SZERETET az, amely kibillenthet ebből a helyzetből.
Váratlanul kapsz valamit /ami önzetlen/ ami arra ösztönöz: érezni, újra érezni, látni, hallani, tenni, ölelni…

Ehhez nem kell eldobni, megtagadni a múltunkat, az amúgyis bennünk van. Csak ragaszkodni, ottmaradni, tovább félni nem érdemes.

Azt sem tartom ideálisnak, mikor agymosott módon csak mantrázzuk: pozitív gondolkozás,pozitív életvitel – az csak egy rózsaszín köd, almazöld öltönyben.
Öröm, ettől még nem adatik. Az ÉLET ettől sokkal bonyolultabb.
Mert, hogy lehet örülni mondjuk a balszerencsénknek, vagy egy szerelem megszűnésének? Akkor inkább sírj, szenvedj, tisztulj!

Nehéz azt megfogalmazni, hogyan lehet örömmel élni. Mert ez is annyira személyiségünk függvénye…- kinek mit jelent az öröm?

De azt bizton tudom, hogy gyermekien tiszta,felszabadult érzés.
Ez nem jelent gyermekes magatartást vagy gondolkozást.
Számonra azt jelenti: megtanultam elfogadni és elengedni. Tisztelni és szeretni a másikat és magamat is. A Természettel lehetőségeim szerint együttélni. A gyomok között a legkisebb szépet, jót is észrevenni és segíteni. Megtanultam őszintén igent és nemet mondani.

Ez még nem a BOLDOGSÁG, de kiindulásnak mindenképp biztató ;). S ha csak ennyi adatott, akkor is megérte.

dandelion_floating-min

%d blogger ezt kedveli: