Szivárvány idők


color

Az ÉLET, olyan mint a szivárvány: ragyogás majd pillanatok alatt elillanó nemes színek. A kék , a zöld, a sárga, a piros… – ismét égkékké változik.
Az emberek is olyanok mint egy színes paletta. Van aki melegséget küld maga körül mindenkinek, s ösztönösen örömet-adónak teremtetett. Tekintete tiszta, bizakodó, érintése varázslatos, mert megnyugtató.Nevet, mert szárnyal a lelke. S van aki szomorú, sikertelen életét csak eltervezett és tapintatlan kérdésekkel, mások felé irgalmatlan támadó fellépéssel tudja csak kompenzálni. Mintha attól könnyebb lenne neki. Talán a megkeserült lelkének pillanatnyi vigasz lehet: na , most megfogtam, kényelmetlen helyzetbe hoztam, beszóltam neki. Szeme mint a kígyóé, – mozdulatlan, számító, rideg.

Tiszteld mások mindennapi , keserves harcait. Tiszteld azokat, akik megmaradtak az idők múlásával is annak , akivé megszülettek.
Nem egyformán kapjuk az Élet megpróbáltatásait.
Nem egyformán kapaszkodunk fel a létra reccsenő lécének töredezésein.
Van aki megtorpan, van aki ezer sebből vérezve is tovább kapaszkodik.
Senkinek sincs arra joga , hogy elítélje mások életvitelét, gyengeségeit, megpróbáltatásait. Azt hiszem : inkább törekednünk kell arra, hogy saját környezetünkben, életünkben, érzelmeinkben, valamiféle rendet tegyünk. Hogy helyére kerüljön minden, mint eső és nap viszonylatában a szivárvány színei.
Ami mindig ugyanolyan. Ha látod ma, vagy tegnap, holnapután… – nem változik.

Mint ahogy a szeretet, a tisztelet, az irgalom sem képes változásra.
Vagy megvan, vagy nincs.
Az alapszíneket keverhetjük más tónusokkal, játszhatunk a lehetőségekkel. Csodákat hozhatunk létre, pillanatnyi varázslattal.
Épp ezért ne tedd szürkévé a mindennapokat.

Reklámok

Tűnődések


tűnődések

Annyi év után, önkénytelenül
itt vannak a kérdések,
Igazságból vagy kényszer szülte
rettegő túlélésből
tetted mérlegre a hitedet?

Mi volt fontosabb több ezer
áldozat szülte napjaidból,
ha nem ez? Ember,
Végsőkig őrizd meg gyermekként
vizionált naiv álmaidat!

Mert a megsárgult írott lapok,
töredezetten homályos tükrök
félmondataiban,
ott van a kíméletlen válaszokat
adó igazság.

Meztelenül jöttél és csupaszon
viszed el lelked gazdagságát.
Ragyog a csillagok fényét gyarapítva,
vagy sötét féreglyukba hullva,
vár rád egy újabb megpróbáltatás.

 

Felhők felett a Nap


 

 

 

Felhők felett a Nap

Mindig ott van e

fénylő remény.

Feledtetve sok  hitvány,

keserv, gyötrő eseményt.

Elhagyva tegnapi

avitt, fájó emlékezést.

Ma, ma van, s ez derűs,

börtönből szabadult lét.

Táncolj ma nekem

meggyötört lelkem.

Ne félj elszalasztott,

furcsán bizarr vágyaidtól.

Élni akarok ma is,

naív, temetett álmokkal.

Mert csak ebben hiszek:

felhők felett a felkelő Nap…

Melegíti a szívemet.

Vasárnapi vers


vasarnapi-vers

 

Metszőn hideg napsütötte
csendes Vasárnap délelőtt
Képzeletemben aranyló
pávatoll született a vásznon
S ujjbegyem kétszer vérzett
mélykék hímzőfonal mentén
Tornyosul valóságot színlővel
lecsupaszolt maró gondolat
S mindenséggel karöltve
mosolyogva játszunk Istent
lelkünk varázslatos csendjén

Aurora


aurora

Aurora

Olyan esendőn, halkan, sejtetően
Alig-alig érzékelhetően,
Lustán neszezve ébreszt a hajnal…

Álom-könnycsepp vagy selymesen
simogató harmat mosdatja arcomat?

%d blogger ezt kedveli: