Felhők felett a Nap


 

 

 

Felhők felett a Nap

Mindig ott van e

fénylő remény.

Feledtetve sok  hitvány,

keserv, gyötrő eseményt.

Elhagyva tegnapi

avitt, fájó emlékezést.

Ma, ma van, s ez derűs,

börtönből szabadult lét.

Táncolj ma nekem

meggyötört lelkem.

Ne félj elszalasztott,

furcsán bizarr vágyaidtól.

Élni akarok ma is,

naív, temetett álmokkal.

Mert csak ebben hiszek:

felhők felett a felkelő Nap…

Melegíti a szívemet.

Vasárnapi vers


vasarnapi-vers

 

Metszőn hideg napsütötte
csendes Vasárnap délelőtt
Képzeletemben aranyló
pávatoll született a vásznon
S ujjbegyem kétszer vérzett
mélykék hímzőfonal mentén
Tornyosul valóságot színlővel
lecsupaszolt maró gondolat
S mindenséggel karöltve
mosolyogva játszunk Istent
lelkünk varázslatos csendjén

Aurora


aurora

Aurora

Olyan esendőn, halkan, sejtetően
Alig-alig érzékelhetően,
Lustán neszezve ébreszt a hajnal…

Álom-könnycsepp vagy selymesen
simogató harmat mosdatja arcomat?

Emlékek


Ott bent, az elárvult barlang
vízcseppek koptatta csendjében:

Emlékeimet térdeimre buktatva
majd tenyerem árkos vonalán
kőbölcsőben elnézően ringatva

Lassanként színekbe olvadnak
s kavicsból kristállyá változva
izzanak a félszeg – alig mosolyban

 

 

emlekek

%d blogger ezt kedveli: