Álomban


Fáj ez az álom:
valótlan másik világban,
a pillanatnak élni.
Évtizedek óta kor nélkül,
emléked újra megidézni.
Visszatekintő mozdulatban,
ölelő hangod felismerni.
Vágyak kín-keservében,
néma valóságra ébredni.
Csak álmodtam s abban nincs
ott férfias jelen illatod.
Rémálom ez mindaddig,
míg végleg elengedve,
tőled szabadulni akarok.

 

d736788f168a495788180f041c3916a3

Reklámok

Ne lopd el a tavaszom


Horizontig szürke
ködbe burkolózva,
felhők felett a Hold
is némán bujdokol,
képzeletben vannak
csak csillagképek,
hol a Mindenség
most szuszogva
altatódalt dúdol.
Láztól cserepes
fájdalom taszít fel
gyengeség óráiból,
mint a kutyák az
ismeretlen hangra
én is tehetetlenül,
reszketve vonyítok.
Hajnali lopakodó
fényre hiába várva,
belső órám vágyakkal
teli dobbanása
fülembe zakatolja:
ne lopd el a tavaszom.

 

téli szürkeség

Helyünk a Világban


Valahová tartoznunk kell, nem lehet csak úgy a nagyvilágban lébecolni.

Felnőve eljön az idő, mikor magunk választhatjuk meg azt az emberi közösséget, ahová lelkünk és tehetségünk, szorgalmunk, tudásunk elvezet. Ha szerencsések vagyunk. S ha mégsem sikerül az élet kegyeltjeinek lennünk…- azt jelentheti: kiszolgáltatottak vagyunk.
De csínján kell bánni a meghatározásokkal, véleményekkel, mert mindig az adott helyzetre, egyénre jellemző.
A kisgyermek kiszolgáltatott helyzetben van. Jó vagy rossz tapasztalatokat szerez az eszmélés , tanulás éveiben.
S egyáltalán nem mindegy az , hová is születünk. Hisz eldöntheti személyiségünket és felnőtt életünk minőségét is.
Ideális esetben szeretetre születik egy gyermek, s védelmező családban nő fel. Tapasztalatok, viselkedési minták, környezeti behatások alakítják személyiségét.
Ez legalább annyira fontos mint az adottság vagy tehetség jelenléte, felszínrehozatala, erősítése és megőrzése.
Hála Istennek, nem vagyunk egyformák, s ettől oly színes az Élet.
Minden egyes ember lelkisége összetett, bonyolult, megismételhetetlen. Persze, vannak hasonlóságok az életvezetésünkben, érdeklődési körünkben, intelligenciánkban, az EQ. – ban… – s többnyire a hasonló adottságokkal élő emberek csoportokba, közösségekbe, családba rendeződnek. Ez valamiféle biztonságot ad. Viszont ha egyvalaki kilóg a sorból, az bomlasztólag hat. Extrém esetben akár tönkre is tehet egy érzelmileg szoros közösséget. A ” fekete bárány ” szerepe.

Sokan azt mondják: az Élet igazságos. Nem ezt látom. S mégcsak abban sem hiszek: azt kapod vissza , amit Te adsz. Ha így lenne, akkor boldog, kiegyensúlyozott, elégedett emberek élnének e világban. S egy stabil, jó anyagi helyzetben lévő ember is lehet ” elveszett”.Az is csak részben igaz: Te magad alakítod a sorsodat. Mindaddig, míg kiszámíthatatlan az: mit hoz nekem a holnap? hogyan fogok reagálni egy adott eseményre, szituációra az érzelmeim miatt? – badarság ezt állítani. Épp ezért nem szeretem azt a naponta szembejövő mondatot: tudatosan élni. Jóllehet, bizonyos tapasztalatok után, a tudatunk helyesen vezet az élet buktatóin. Viszont ott vannak az érzelmeink, amik ugye nem testvérek a tudatunkkal. Jó esetben kiegészítik egymást.
Azt is mondják: az ellentétek vonzzák egymást. Igen, egy ideig. Mert hajt bennünket az ismeretlen utáni vágy, a kiváncsiság, a kihívás. Érdekes is egy darabig. Aztán az éles ellentétek előbb vagy utóbb felszínre kerülnek. Még akkor is, ha a szakadékot híddal íveljük át.

Hitem szerint egy ember élete nem a születésével kezdődik, hanem fogantatása pillanatával. S halála sem a lélek elillanásával ér véget, hanem az emlékezettel. Amíg valaki gondol rád – akár szeretettel, akár gyűlölettel, bármiféle érzelemmel…- addig vagyunk, létezünk.
Ezért bátran vállalom azt: mindig is emberek lelkében akartam élni.

Változnak a korok, társadalmak, technika… – már kezdjük érteni a kvantumfizikát is. Mindezek megkönnyítik az életünket.

S az érzelmeink? Mindenki egyéni harcot vív, hogy megtalálja helyét a Világban.

További gondolatok itt olvashatóak:

https://banfalviklara.wordpress.com/nevjegy-gondolatok-banfalvi-klara/

 

 

hieronymus-bosch-garden-of-earthly-delights-exterior-panels

Hieronymus Bosch : A gyönyörök kertje, külső panel, amely a teremtésről szól.

Hazát sirató


Nem változott semmi
vajúdik az ország,
egy Nemzet temeti
embersége mítoszát.
Csalók és rablók
hada hitben mondja
miénk ez az ország,
a többi meg szedje
elárvult irháját.
Nem igaz már a szó
Juszticia a sárban,
gyűlölet és keserv
telepedett e tájra.
Kettétört lélekkel
Európa szélén,
nagyurak átkától
vajúdik egy ország.

Gyáván szeretők


Ha tudnám azt
bánatod ugyanabból
fakad mint az enyém,
Ha mondanánk
egymásnak mindazt
mit titkon remélünk,
Ha volna merszünk
lecserélni pórázra
fogott szavainkat,
Ha eltudnánk
hagyni réveteg
múltban élő magunkat,
Ha nem a várakozó
félő vágyak
lesnék napjainkat,
Ha lelkünk dalát
mindenség előtt
egymásnak énekelnénk,
Talán boldogan
eggyé válva
szerelmesek lehetnénk.

 

 

eb09bfe0bb4d71219ee3baab6a0cc40e

Van még nap a tenyeremben?


Nálam ha történik valami-akkor nagyon, teljes szívvel, szenvedéllyel, egész lelkemet odaadva.. S ha padlóra küldöm magamat, azt is nagyon.

 

Ha egyhelyben topogsz, nincs fejlődés. Ha csak kötelességeid vannak, az nem Élet. Mitől érezheti jól magát az Ember? Mennyivel éri be?- egyénenként változó. Lehet-e az öröm , a megváltás? De még mennyire!

Most beteg lettem, ahogy nálam lenni szokott: nagyon. Megint fulladni készülök, szorít a mellkasom, – úgy mint 20 éve. Csak úgy rakódott a lelkemre a sok keserűség, s megint elutasítok mindent, ami körülöttem van. A lakhelyemet amit az elmúlt 17 évben oly nagyon szerettem, ma már csak úgy lakom. Amíg aktívan dolgoztam, fel se tűnt az, hogy itt mennyire kívülálló vagyok. S immár nem elég, hogy bezárom a kertkaput, s akkor nem kúszik be hozzám Parasznya.
Mert magamban így hívom.

Mivel más közegben nevelkedtem, nyílván , hogy más igényeim vannak az Élethez.
Kevés az őszinte szó, az igaz érdeklődés. Rémisztő a tudatlanság, dölyfösség.
Éltető elem egymás kihasználása, mintha sportot űznének a másik átbaszásából.
A jót meglepődve elfogadják, de képesség arra, hogy viszonozzák – nemigen tapasztalom. Már értem azt, gyerekeim miért is mentek vissza a városba. Én maradtam, esélyt adva annak, hogy elfogadjanak. Úgy távolról félve tisztelnek, de a szeretetet itt nem érzem. A barátaim, családtagjaim messze vannak. Hiányoznak a beszélgetések, az együtt-tevések, az öröm mindennapjaimban.

Ezért hát lépnem kell, megfontoltan. A változást megtervezni, mert ez lesz életem utolsó nagy húzása. Hazatérni, oda, ahová való vagyok.
Az éltető NAPOT ismét tenyerembe tudni.Örülni annak,hogy még vagyok és tenni, adni tudok. Magamból. Ma már nem szorít úgy a mellkasom, nem fulladok. Nézem a szobából a melengető Napot. Megrepedt lelkem tavaszra összeforr.

Gyógyulok…

mujer caminando tren

Az angyalok pedig köztünk járnak


Mindig is úgy gondoltam, hogy az angyalok nemtelenek. Érdekes módon, természetükről vagy vágyaikról nem is beszél a Biblia, feladatukról annál többet.
Jelenlétük minden vallásban megtalálható, sőt hatalmuk és erejük, mindentudásuk valamiféle hierarchiát állít fel közöttük.
Olyan sok fogalom, meghatározás, misztikum kapcsolódik hozzájuk: bukott angyal;őrangyal;arkangyal;vörös szeráfok, kerubok…
Gyerekkorom óta úgy gondolom: Ők a Teremtő katonái, s feladatuk a jó és rossz egyensúlyának fenntartása. S szellemi, lelki teremtményként gondolok rájuk.
Néha találkozunk életünkben olyan megmagyarázhatatlan dolgokkal, ami nem látható, vagy kézzel fogható – mégis valós, létező eseményként könyveli el a tudatunk. Mert átéljük,érezzük, utána meg nagyon megdöbbenünk.

Hajlamos vagyok úgy közlekedni mint egy holdkóros, gondolataimba merülve, nem nézve se előre, se hátra.
Többször előfordult az velem, hogy járdáról lelépve,nekem autó alá kellett volna kerülnöm, de az utolsó pillanatban valamiféle erő lecövekelésre kényszerített. Nem a tudatom vagy ösztön irányította ezt.
Más valami. Mintha eltűnt volna az Idő pillanata, vagy a fizikai törvényszerűség.

Vannak emberek közöttünk, akik Istenadta természettel rendelkeznek. Nagyon jó a közelükben tartózkodni, megtapasztalni meleg befogadó és elfogadó képességüket.
Vágyunk a figyelmükre, az érintésükre. S ezen megnyilvánulásuk mindig örömet, valamiféle boldogságot okoz. S megnyugtatnak arról: nincs is olyan nagy baj. Ösztönösen tudják, hol szorít a cipőnk.

Mondok egy példát:
– van egy baráti találkozó, hosszú évtizedek óta ismeri mindenki a másik életútját. Tapintatosan kerülik a kényes, bántó témákat. Szinte már harsány a jókedv, az álca. Van két ember közöttük, akik szomorúak. Az egyik a maga által elbaszott, elkótyavetélt előző évek lehetőségei miatt, a másik pedig az évtizedek óta annyira vágyott szeretet hiánya miatt, amit csak vágyni tud.S van ott egy harmadik ember, aki látja gyötrődésüket, s szeretne vígaszt adni nekik. Ezért úgy alakítja, hogy kettőjük közé ül. Figyel rájuk, jelenlétével erősíti Őket. S eljön a pillanat , amikor az egyiknek ujjaival megsimogatja az arcát, jelezve azt : megértelek és elfogadlak olyannak amilyen vagy. A másiknak a felső karját simogatja meg, mert átadja neki szeretetét, azt a figyelmet, amit a másik nemtől várunk.
Erre mondom én azt : az angyalok pedig köztünk járnak.

De a történet úgy “kerek”, ha megértjük azt is: a vígasztadó ember sokszor magányos. Nem igen gondolnak arra, hogy magunkat vígasztalni nem lehet.

 

 

crying-angel-drawing-14

Kacagó gerle


Nem kérek több időt, csak annyit
mi nékem rendeltetett,
S ha van még rendezetlen dolgom
legyen erőm ismerkedni vele.
Nincs oly bánatom, mit görnyedt
teherként cipelnék,
Örömöm annál több lelkem lakatolt
titkos rendszerén.
Kívánságaim hadát rég elhagyva
azon morfondírozom,
Napjaimat szebbé mivel, kivel
gyarapíthatom.
Múltamat tagadni soha nem akartam
hisz erőm küzdelmekből fakadt,
S mit elbuktam szelíd könnyekben
mint Sorsot könyveltem el azt.
Múltban nem szeretek élni, a
Jelent elfogadom,
A Jövőt ha tervezem, kacagva
csalafintán kiforgatom.

3fa01c8c

%d blogger ezt kedveli: