Kevés az időm
Már nem tudok úgy és annyit adni
Távolabbról nézem élni vágyó lépteiteket
Már nem én szavam szorítja kezeteket
Tanítgatjátok nekem a túlélő mai létet
Már nem hajnalig ringatva énekelek
Elnéző szavakkal sajnálva új útra tereltek
Már nem én ki féltőn kérdezgetlek
Aggódva figyelitek magányos lépéseimet
Én már csak egyet kérek tőletek
Ne külön-külön hanem együtt szeressetek.
Napok, hetek, hónapok... 